Játszható Fajok

A játszható fajok tárháza. (Idővel még bővülni fog.)

ELF

Még csak el sem tudtam képzelni, hogy ilyen szépség is létezhet,
suttogta Aranyhold megilletődötten. Az egész napi
menetelés ugyan kemény volt, de a végén rájuk váró
jutalom fölülmúlta minden reményüket. A társaság egy
magas szirten állt Qualinost mesebeli városa fölött.  
A város négy sarkán, mint ragyogó orsók, négy karcsú
torony tört a magasba... hófehér kőfalaikon ezüst díszítés
csillogott. A tornyok között kecses ívek szelték át magasan a
levegőt. Ősi törpe mesterek keze munkáját dicsérték, s
olyan erősek voltak, hogy elbírtak volna egy egész
hadsereget, mégis olyan karcsúak, hogy látszólag egy rájuk
szálló madár is megbonthatta volna egyensúlyukat. Ezek a
csillogó ívek alkották a város határait: Qualinost körül nem
volt komor várfal. Az elf város szeretettel tárta ki karjait a
vadon felé.  

– Margaret Weis és Tracy Hickman,
Az őszi alkony sárkányai

Az elfek túlvilági kecsességű, varázslatos nép. E világ lakói,
de nem teljesen e világból valók. Éteri szépségű helyeken
élnek, ősi erdők mélyén vagy tündérfénnyel csillogó ezüstös
tornyokban, hol a levegőben halk muzsikaszó száll, és lágy
illatokat sodor a szellő. Az elfek a természet és mágia, a
művészet és a kézművesség, a zene és költészet
szerelmesei: szeretnek mindent, ami jó a világunkban.

KARCSÚ ÉS KECSES


A földöntúlian kecses és finom vonású elfek ijesztően
szépségesek az emberek, és sok más faj szemében.
Magasságuk(180 cm - 210 cm) magasabbig
terjed. Jóval karcsúbbak az embereknél, a súlyuk  60-90kg kg.
A férfiak és nők nagyjából egyforma
magasak, és a férfiak csak kissé súlyosabbak a nőknél.
Az elfek bőr‐ és hajszíne megfelelhet bármilyen szokásos
embernél előfordulónak, de bőrszínűk lehet a réz és bronz
különböző árnyalata is, vagy szinte kékes fehér, hajuk akár
zöld vagy kék, szemük folyékony arany vagy ezüst is. Élénk
színű, elegáns ruhákat hordanak, egyszerű de szép
ékszerekkel.


AZ IDŐTLEN NÉZŐPONT


Az elfek 700 évnél is tovább élnek, így távolabbi
nézőpontból szemlélik az olyan eseményeket, melyek a
rövidebb életű fajokat mélyebben érintenék. A dolgok
inkább csak felcsigázzák az érdeklődésüket, mintsem hogy
felizgatnák őket; inkább kíváncsiak lehetnek, mintsem
mohóak. Az apró‐cseprő dolgok nem izgatják őket, nem
törődnek velük. Ha azonban valami célt tűznek ki maguk elé
– akár valamilyen kalandos küldetésre indulnak, vagy éppen
új mesterséget vagy művészetet akarnak kitanulni – az elfek
a feladatra  összpontosítanak és hajthatatlanok.  Nem
egykönnyen tekintenek bárkire akár barátként, akár
ellenségként, és még nehezebben felejtik el őket. A
piszlicsáré sértésekre megvetéssel reagálnak, a súlyosakra
megtorlással.  
Mint egy ifjú fa ágai, az elfek rugalmasak a veszéllyel
szemben. Bíznak a diplomáciában és kompromisszumokkal
próbálják áthidalni a nézeteltéréseket, mielőtt erőszakhoz
folyamodnának. Ha erdei otthonukat megtámadják, sokszor
inkább visszavonulnak, hiszen kivárhatják, amíg a behatolók
előbb‐utóbb távoznak. De ha a szükség úgy hozza, az elfek
szigorú, katonai fellépésre is képesek, a kardforgatás, az
íjászat, a stratégia mesterei.

TITKOS ERDEI BIRODALMAK


A legtöbb elf a fák között rejtőző, kis erdei falvakban él.
Vadásznak, gyűjtögetnek, zöldségeket termesztenek.
Szakértelmüknek és varázserejüknek hála az erdő kivágása
és szántóföldek nélkül is el tudják látni magukat.
Tehetséges mesteremberek, míves öltözéket és
műalkotásokat készítenek. Általában nincs sok kapcsolatuk
a külvilággal, bár néhány elf jól boldogul kereskedőként: az
elf árukat fémekre cserélik (mert bányászattal nem
foglalkoznak).
Az otthonukon kívül felbukkanó elfek általában utazó
dalnokok, művészek vagy bölcsek. Az emberek nemesei
versengenek az elf tanítók szolgálataiért, akik kardvívásra
vagy mágiára oktatják gyermekeiket.

FELFEDEZÉS ÉS KALAND

Az elfeket a vándorlás iránti vágy hajtja a kalandozó életre.
Mivel hosszú életűek, néhány évszázadot tölthetnek
utazással, felfedezéssel. Nem szeretik az emberi közösségek
tempóját, ahol napról napra ugyanazt a rutint követik, de a
dolgok rendje mégis felborul néhány évtizedenként. Inkább
olyan életutat választanak, ahol szabadon utazhatnak, és
maguk tempójában végezhetik a dolgukat. Az elfek
örömmel gyakorolják harci tudásukat, vagy tesznek szert
még nagyobb varázserőre, és a kalandozás alkalmat ad erre.
Néhány elf csatlakozhat a lázadók elnyomók elleni
küzdelméhez, mások erkölcsös ügyek bajnokaivá állhatnak

FÉLELF

A félelfek jócskán közelebb állnak az emberi mivolthoz, mint tisztább vérű társaik.
Sokkalta barátságosabbak, és lelkük, ha nem is annyira nemes, de az esendőségüktől válik igaz gyémánttá a szem tükrében.
A félelfek szeretik a humort, nem vetik meg a múlandó dolgokat, és meglátják azok értékeit Igazi barátok a maguk különös néha már, furcsa személyiségükkel is. Általában az emberekkel keveredve az ő falvaikban városaikban élnek.

A CSILLOGÓ MÚLANDOSÁG

A félelfek földi ideje attól függ, hogy mely géneket örökölték felmenőiktől, így vagy fellobban az élet fényes szikrája majd nemsoká elhalkul, és kialszik. Vagy holdsugárként, mint egy izzó ezüstpalást átragyogja a soha nem múló éjszakát.
Mivel az emberek közt élnek, és tőlük is látnak példákat így nem csak a becsületre törekszenek, hanem inkább a személyes szabadságra ami, ha a szabályok megszegésén alapul, akkor meg is fogják szegni azokat.

EMBER

A történetek egy nyughatatlan népről szóltak, akik
tengereket és folyókat járják hosszú hajóikon. Kezdetben
csak fosztogattak, és háborúztak, később viszont
letelepedtek. A lapokról mégis valamilyen különös energia
sugárzott, a kaland szeretete. Liriel egész éjjel olvasott,
egymás után fogyasztva el a drága gyertyákat.  
Soha sem becsülte sokra az embereket, de ezek a
történetek lenyűgözték. A megsárgult lapok vakmerő
hősökről, különös vadállatokról, nagyhatalmú de primitív
istenekről, és idegen mágiáról meséltek, mely a távoli
földekkel alkotott egységes szövedéket.

– Elaine Cunningham, A varázsló lánya

A legtöbb világ időszámítása szerint az emberek a
legfiatalabb és legelterjedtebb faj. Későn érkeztek a világ
színpadára, és rövid életűek a törpékhez, elfekhez és
sárkányokhoz képest. Talán éppen rövidebb életük miatt
próbálnak a lehető legtöbbet elérni a nekik megadatott
évek alatt. Vagy talán úgy érzik, bizonyítaniuk kell a régi
fajok előtt, ezért építenek hatalmas birodalmakat
hódításaik vagy kereskedelem nyomán. Bármi is hajtja őket,
az emberek megújítók, törekvők, a világ úttörői.

NAGY ELTÉRÉSEK

A vándorlásra és hódításra hajlamos emberek testileg a
legváltozatosabbak a gyakori fajok között. Nincs olyan, hogy
átlagos ember. Lehet 150 cm magas vagy akár
180 cm-nél is magasabb, nyomhat 55 ‐ 110kg-ot.
Az emberek bőre a szinte feketétől a sápadt
fehérig bármilyen színű lehet, a hajuk feketétől szőke
árnyalatig bármiféle (gyapjas, göndör, vagy egyenes szálú).
A férfiaknak lehet arcszőrzete ‐ ritkás vagy sűrű. Sok ember
ereiben csörgedezik egy kevéske nem‐emberi vér is: jelek
utalhatnak elf, ork vagy más vérvonalakra. Az emberek
tizenéves koruk végére nőnek fel, és ritkán érnek meg akár
csak egyetlen évszázadot is.

VÁLTOZATOSSÁG MINDENBEN

A gyakori fajok között az emberek a legalkalmazkodóbbak
és leginkább becsvágyóak. Igen változatos ízlésvilág,
erkölcsiség, és szokások jellemzőek rájuk a rengeteg
különféle vidéken, ahol csak letelepedtek. De ha egyszer
letelepszenek, ott is maradnak: korokon át fennmaradó
városokat építenek, és hatalmas királyságokat, melyek
évszázadokon át tündökölnek. Az egyes emberek élete
lehet rövidke, de az emberek nemzetei és kultúrája olyan
szokásokat és megőriznek, melyek eredetére egyetlen
ember sem emlékezhet már. A jelenben élnek – így
különösen alkalmasak a kalandozó életre – de terveket
szőnek a jövőre is, tartós örökséget akarnak maguk után
hagyni. Az egyes egyének, és az emberek közössége
egyaránt alkalmazkodik a körülményekhez, a lehetőségekre
vár, és készen áll a politikai vagy társadalmi változásokra.

TARTÓS INTÉZMÉNYEK

Egy törpe vagy elf néha elvállalja, hogy megőriz egy
bizonyos helyet vagy fontos titkot. Az emberek szent
rendeket, intézményeket hoznak létre ilyen célokra. A törpe
klánok és félszerzet vének átadják ősi hagyományaikat az
újabb generációknak, az emberek templomai, kormányai,
könyvtársai és törvénykönyvei kőbe vésik a történelem
számára a hagyományokat. Az emberek halhatatlanságról
álmodoznak, de (néhányuktól eltekintve, akik élőholttá
válnának vagy isteni rangra emelkednének, hogy
megmeneküljenek a halál karmaiból) ezt úgy érik el, hogy az
emlékeiket hátrahagyják, mikor ők maguk már eltávoztak.
Néhány ember idegengyűlölő, de a társadalmuk nagy
általánosságban befogadó. Az emberek országaiban
szívesen látnak sok nem‐emberi népet, szemben a nem‐
emberi vidékeken élő viszonylag kevés ember arányával.

FÉLSZERZET

Regis, a félszerzet fajtájának képviselője több száz
mérföldes körzetben, összefonta ujjait a feje mögött, és
nekidőlt a fa mohával borított törzsének. Regis alacsony
volt, még saját apró fajtájának mércéjével is: göndör
hajkoronájával együtt is alig ütötte meg a három lábat,
hasát azonban kellőképp kikerekítette a jó étel szeretete ‐
vagy több jó ételé, ha alkalom nyílott rá.  
A kampós botot, melyet horgászbotként használt, két
szőrös lábujja közé fogta, úgy lógatta ki a csendes tó fölé.
Botja tökéletesen tükröződött vissza a Maer Daldon
üvegszerűen sima felszínéről.  

– R.A. Salvatore, A kristályszilánk

Az otthon kényelme a legtöbb félszerzet élete célja: egy
hely, ahol békében és nyugalomban letelepedhet, minél
messzebb a marcangoló szörnyetegektől és a csatázó
seregektől; a tűzhely melege és bőséges vacsora; egy jó ital
és jó csevegés. Vannak félszerzetek, akik egész életüket
félreeső mezőgazdasági közösségekben töltik, mások
vándorló csapatokat alkotva folyamatosan utaznak, csábítja
őket a nyílt út és a távoli láthatár, hogy új vidékek csodáit és
új népeket ismerjenek meg. De még ezek a vándorlók is
szeretik a békét, az ételt, a kályha melegét, és az otthont,
bár az otthonuk lehet éppen egy földutón zötykölődő batár,
vagy a folyón lefelé úszó tutaj.

KICSI ÉS GYAKORLATIAS

Az aprócska félszerzetek úgy boldogulnak a nagyobb
lényekkel teli világban, hogy észrevétlenek maradnak, de
legalábbis nem ártanak senkinek. 70 cm -100cm
magasak, meglehetősen ártalmatlan a kinézetük. Így aztán
évszázadokon át fennmaradtak birodalmak árnyékában,
háborúk peremén, és politikai viszályok közt. Hajlanak a
köpcös alkatra,  30‐50 kg-ot nyomnak.  
A félszerzetek bőrszíne napbarnított, vagy épen világos is
lehet, általában pirospozsgás arccal, a hajuk barna vagy
homokszínű, és hullámos. A szemük barna vagy
mogyorószínű. A félszerzet férfiak gyakran növesztenek
pofaszakállat, de a hagyományos szakáll ritkaságszámba
megy köztük, a bajusz még inkább.
A félszerzetek gyakorlatiassága nem csak az öltözködésre
vonatkozik. Az alapvető szükségletek és az egyszerű örömök
érdeklik őket, a kérkedés nem a sajátjuk. Még a
leggazdagabb félszerzetek is inkább a pincében elzárva
tartják a kincseiket, mintsem hogy közszemlére tegyék. A
problémákra könnyen megtalálják a legegyszerűbb
megoldást, tépelődni nincs türelmük.

KEDVES ÉS KÍVÁNCSI

A félszerzetek nyájas és vidám népség. Nagyra tartják a
családi és baráti köteléket, valamint a tűzhely és otthon
kényelmét, aranyról vagy dicsőségről nemigen álmodoznak.
Még a kalandozóikat is általában a közösség, barátság, a
vándorlás iránti vágy, vagy kíváncsiság hajtja. Örömmel
fedeznek fel új dolgokat, még ha csak apró‐cseprő dolgokról
is van szó: egzotikus ételeket, vagy szokatlan öltözködést.  
A félszerek könnyen megsajnálnak másokat, nem bírják
elviselni, ha mások szenvednek. Nagylelkűek, örömmel
megosztják, amijük van, még ínséges időkben is.

A TÖMEGBE OLVADÁS

A félszerzetek könnyen beilleszkednek az emberek, törpék
vagy elfek közösségébe. Hasznossá teszik magukat, így
örömmel fogadják őket. Született lopakodók, és ártatlan
kinézetüknek hála könnyen elkerülik a nem kívánt
figyelmet.
A félszerzetek szívesen dolgoznak együtt másokkal, és
hűségesek a barátaikhoz, legyen az félszerzet vagy más faj
tagja. Megdöbbentő vadságra is képesek, ha barátaik,
családjuk, vagy közösségük veszélyben van.

VIDÉKI ÖRÖMÖK

A legtöbb félszerzet kis, békés közösségekben él, nagy
farmokkal és gondosan ápolt gyümölcsösökkel. Ritkán
alapítanak saját királyságot, vagy birtokolnak földet csendes
kis megyéiken túl. Általában félszerzet nemesség vagy
uralkodók nincsenek, a családot a vénei igazgatják
tanácsaikkal. Körülöttük birodalmak tündökölhetnek és
bukhatnak el, de a családok hagyományai nem változnak.  
Sok félszerzet más népek között él. A szorgos és hűséges
félszerzetek ilyen közösségekben jól kereshetnek, és
kényelmesen élhetnek. Néhány félszerzet közösség utazó
életet él, szekeret hajtanak vagy csónakkal utaznak egyik
helyről a másikra, állandó otthon nélkül.

A LEHETŐSÉGEK FELFEDEZŐI

A félszerzetek általában azért választják a kalandozó életet,
hogy megoltalmazzák a közösségüket, támogassák
barátaikat, vagy csak hogy felfedezzék a csodákkal teli,
széles világot. Számukra a kalandozás nem annyira hivatás,
inkább csak egy érdekes lehetőség vagy esetleg szükség.

TÖRP

‐ Elkéstél elf! ‐ Hallatszott egy ismerős durva hang.
Harcpöröly Bruenor végigment halott ellenfelének hátán,
ügyet sem vetve arra a tényre,. hogy a súlyos szörnyeteg a
barátján fekszik. Az imígyen megnövekedett terhelés
ellenére a törpe hosszú, hegyes, sokszor betört orra és
ezüsttel csíkozott, de még mindig tűzvörös szakálla örömteli
látvány volt Drizzt számára. ‐ Gondoltam, hogy bajban
talállak, ha kijövök érted!

– R. A. Salvatore, A kristályszilánk

Ősi, nagyszerű királyságok, a hegyek gyökereibe vájt
csarnokok, csákányok és pörölyök zajának visszhangja a
bányák mélyén, a klánhoz és a hagyományhoz való
ragaszkodás, a goblinok és orkok izzó gyűlölete – ezek a
közös sajátosságok kötnek össze minden törpét.

ALACSONY ÉS TÖMZSI

A merész és szívós törpék közismerten jó harcosok,
bányászok, kő‐ és fémművesek.  120cm - 160 cm magasak.
A törpök olyan vaskosak és tömör
felépítésűek, hogy ugyanannyit nyomhatnak mint akár a 60 cm-rel
magasabb emberek. Bátorságuk és
kitartásuk is könnyedén lekörözi a nagyobb népekét.
A törpök bőrszíne a mély barnától a halovány, vörösesebb
árnyalatokig terjed, de a leggyakoribb a világos barna és a
földszín. A hajukat hosszúra növesztik és egyszerű frizurát
hordanak. A hajszínűk általában fekete, őszes vagy barna,
bár a sápadtabb bőrszínű törpék között a vörös haj is
gyakori. A férfiak nagyra becsülik és alaposan gondozzák
szakállukat.

IDŐTÁLLÓ EMLÉKEK ÉS VISZÁLYOK

A törpök több mint 400 évig is élhetnek, így a
legöregebbjeik nagyon más világra emlékeznek még.
Például az Elfeledett Birodalmak világában Felbarr
Fellegvárának legöregebb törpéi emlékeznek rá, amikor jó
három évszázada orkok hódították meg az erődöt, és 250
évig tartó száműzetésbe kényszerítették a törpéket. Hosszú
életüknek hála más szemszögből nézik a világot, mint a
rövid életű emberek vagy félszerzetek.
A törpök szilárdak és kitartóak, mint imádott hegyeik. Az
évszázadok múlását egykedvű kitartással tűrik, és keveset
változnak. Tisztelik klánjaik hagyományait, melyek
vérvonalait a világ ifjú koráig, a legősibb erődök
megalapításáig vezetik vissza, és a hagyományoknak nem
egykönnyen fordítanak hátat. A hagyományaik része a
törpe istenek tisztelete is, akik a törpök eszményeit
testesítik meg: szorgos munka, tapasztalat a harcmezőn,
elkötelezettség a kovácsmesterség iránt.
A törpök általában eltökéltek és hűségesek, tartják a
szavukat, határozottan cselekszenek, néha már‐már
makacsak. Sok törpének igen erős az igazságérzete, és nem
könnyen bocsátják meg a sérelmeiket. Egy törpe sérelme
pedig az egész klánja sérelme, így ami egyetlen törpe
bosszújának indul, könnyen komplett klán háborúvá
fajulhat.

KLÁNOK ÉS KIRÁLYSÁGOK

Mélyen a hegyek alatt terülnek el a törp királyságok, ahol
a törpök drágaköveket és nemesfémeket bányásznak, és
csodás tárgyakat kovácsolnak. Rajonganak a nemesfémek
és a míves ékszerek szépségéért és művészi kivitelezéséért.
Egyesekben ez a rajongás a zsugoriságig fajulhat. Amit nem
lelnek meg a hegyek mélyén, megszerzik kereskedelemmel.
Nem szeretik a hajókat, ezért élelmes emberek vagy
félszerzetek sokszor kereskednek törp árukkal vízi
útvonalakon. Más fajok megbízható tagjait örömmel látják
a törp településeken, bár néhány területet elzárnak előlük.
A törp társadalom alapegysége a klán, a törpöknek pedig
fontos a társadalmi pozíció. Még a királyságaiktól messze
élő törpök is fontosnak tartják klánhoz tartozásukat,
elismerik a rokoni szálakat, és őseik nevére esküdöznek
vagy átkozódnak. Törpöt nem érhet nagyobb balsors,
minthogy klán nélkül maradjon.
Más földeken élő törpök általában kézművesek,
különösen fegyver‐ ás páncélkovácsok, ékszerészek.
Néhányan elszegődnek zsoldosnak vagy testőrnek,
bátorságuk és hűségük miatt nagy irántuk a kereslet.

ISTEN, ARANY ÉS KLÁN

Törpöket gyakran a kincsek iránti vágyuk hajtja a kalandozó
élethez – akár önmagában a birtoklási vágy hajtja őket, akár
valamilyen különös célból van szükségük a kincsre, vagy
akár jótékony célból, hogy másoknak segíthessenek. Más
törpöket isteneik parancsa vagy példája ösztönöz, akár az
égiek közvetlen hívására kezdenek küldetésbe, vagy csak így
próbálják valamely törp istenség nevében dicsőségre szert
tenni. A klán és az ősök és fontos motiváló tényezők
lehetnek. Egy törp célja lehet a klán elveszett
becsületének helyreállítása, a klán valami ősi sérelmének
megtorlása, vagy éppen száműzetés után a klánbeli hely
visszaszerzése. De kutathat a törp hatalmas őse bárdja
után, mely évszázadokkal ezelőtt veszett el a csatatéren.